2. rész

Vettem egy nagy levegőt,majd benyitottam.
Körbe néztem,és megjegyeztem magamban,elég kicsi ez a szoba. Senki nem volt ott,de a mellettem lévő ágyra tankönyvek voltak pakolva,és egy félbehagyott lecke is ott volt. Ezen mosolyognom kellett,igen,tényleg stréber lehet a fiú. De ez sose baj. 

Sokan azért szívatják a gyerekeket,mert jól tanulnak. De szerintem ez teljesen normális,hiszen el akar érni valamit az életben.
Persze az sem normális,ha egész nap a könyvekkel ül,és ha nem tanul,akkor olvas. Nekem arról mindig egy szürke egér jut eszembe. De mindenki különbözik. Nincsenek ugyan olyan emberek,és ez így van rendjén. Mert ha ugyan olyan emberek lennénk,akkor nem lenne semmi izgalmas...

  Szerencsére mind a kettőnknek van saját fürdőszoba,így nem kell rajta osztozni. Nem lenne szerencsés. Amúgy is szívok,mert egy fiúval kell laknom. Remélem jól ki fogok jönni vele,mert ha nem,az nagy baj,mivel egy szobában vagyunk...

Valaki benyitott a szobába. Gondoltam,hogy  a szobatársam lesz,így felültem az ágyon. Ja igen,amíg nem volt itt,addig neten nézegettem tattoo modelleket. Nem,nem vagyok kocka.
A fiú belépett. Szőke haja tökéletesen állt,kék szemei szinte világítottak. Kis lenövése volt,szóval festi a haját...Hófehér nadrágja és Supra cipője úgy állt rajta,mintha csak neki csinálták volna,fekete pólója pedig feszült rajta. Ahogy meglátott,megvillantotta hófehér fogait,és közelebb jött.

-Szia. Niall Horan vagyok.-nyújtotta a kezét,de vissza is húzta,ahogy meglátta a tetoválásaimat. Tátott szájjal nézett végig rajtam,a végén pedig zavartan lesütötte a szemét.-Miért van ennyi tetoválásod?
-Én Monami Frost vagyok,köszönöm a kérdésedet...-mosolyodtam el.-Sokat jelentenek nekem a tetoválások,mindegyiknek van valami jelentése. 14 éves koromban volt először,azóta pedig egyre több lett. Sokan elítélnek miatta,és megnéznek az utcán,de engem nem igazán érdekel,én örülök annak,hogy ennyi tetoválásom van.
-Óh,értelek...Bevallom kicsit félek tőled..-ült le a saját ágyára,majd tanulni kezdett.

Köpni nyelni nem tudtam. Szóval Ő is előítéletes. Nem lesz ez így rendben. Miért kell tőlem félni? Én is csak egy átlagos lány vagyok,akinek van 'pár' tetoválása. Most kövezzenek már meg...

-És azt megkérdezhetem,hogy miért félsz tőlem?-húztam fel a szemöldököm. Még írt egy mondatot,majd felkapta a fejét,és nyitotta a száját. De semmit sem tudott mondani.
-Hát...
-Értelek. Szóval te is előítéletes vagy?-kérdeztem.
-Nem csak...Furcsa vagy. Gyönyörű vagy,és elrontod magad a tetoválásokkal.-húzta a száját.
-Elrontom magam...Értem. Mindegy nincs értelme ennek a beszélgetésnek,csináld a házidat vagy mit.-intettem neki,és bekapcsoltam a laptopomat. 

-Vacsora! Mindenki menjen le az ebédlőbe!!!-hallottam a hangszóróból. Á,szóval 20:00 a vacsora. Kivettem a bőröndömből egy kényelmes pólót,és egy rövidnadrágot,majd besiettem vele a fürdőbe,és átvettem.

Felhúztam a  papucsomat,és vártam Niallt,hogy jöjjön,mert nem tudtam,hogy hol van az ebédlő,de ő tovább írta a leckéjét. Vagy mit.
-Nem jössz?-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem. Tartanom kell a kitűnő átlagomat.-nézett fel rám. Bólintottam egyet,majd kisétáltam az ajtón. Arra mentem,amerre a többiek,így nem volt nehéz megtalálni az ebédlőt.

A kaja már ki volt készítve mindenhova,én pedig leültem egy üres asztalhoz,és ott kezdtem el enni. Négy fiú sétált be az ebédlőbe,mire csend lett. Ez meg mi? Elmentek mellettem,és az egyik szúrós szemekkel nézett rám. De miért? Mit tettem? Hisz még csak most jöttem ide. Vagy mindenkire így néz? Miután elfogyasztottam a palacsintámat,felcsoszogtam a szobába. Niall nem volt ott.
-Niall itt vagy?-kérdeztem,mire a szekrényből jött egy hümmögés. Mi a szent szar...?!!!
-Psszt. Most jön a négy főnök verni engem...-suttogta,én pedig elröhögtem magam. Ki az a négy főnök,akitől ennyire fél? Na majd én elbánok velük.

Viccesen,de komolyan felöltöztem egy "rablós" ruhába,és az ajtó előtt vártam őket. Mármint bent,hogy ne számítsanak rám. 

De ahogy beléptek az ajtón,inkább ott lapultam mögötte. Túl erősek. Niallt kirángatták a szekrényből,és úgy dobták le a földre,mint egy rongyot. Rúgni kezdték,aztán felállították,és ütötték. A kezemet a szám előtt tartva sírtam,és azt kívántam,bár ne jöttem volna ide. 

Vége volt a verésnek,Niall pedig még ott feküdt a földön. Kijöttem az ajtó mögül,és felállítottam.
-Milyen négy?!-kérdeztem.
-A négy nagyfőnök...
-De itt csak három volt. Akkor ő miért nem jött? És mit gondolsz,engem észrevettek? Engem is verni fognak?-nyafogtam. Niall nem válaszolt,csak lefeküdt az ágyára,a fal felé fordult,és sírt. A szívem szakadt meg,de nem tudtam semmit tenni.

*2 órával később*

Éppen az új Rick Genest képeket néztem,amikor Sara rontott be a szobámba.
-Öltözz. Megyünk.-vigyorgott.
-Hova is?-ültem fel az ágyon.
-Bulibaaa!!!-ugrált. Na nem,nem fogok buliba menni. Kizárt dolog.
-Neeem! Sara,én nem megyek buliba tudod hogy nem szeretem...
-Kérlek ! Éjfél előtt vissza hozlak.-ült le.
-Jó....-felvettem egy fekete kivágott ruhát,egy harisnyát,és egy magassarkút,majd ki sminkeltem magam. Sara már kész volt,úgyhogy indulhattunk is.

Sara hívott egy taxit,majd beszálltunk a kocsiba. Utáltam,hogy buliba kell mennem,de egyszer mindent ki kell próbálni...

A kocsi leparkolt,én pedig kifizettem a fuvart. Kint is megsüketültem a zenétől,de ahogy beléptünk,be kellett fognom a fülem. Nem hittem,hogy ilyen hangos a zene.
-Én leülök oda..-böktem meg Sara vállát,ő pedig bólintott. Leültem a székbe,és ott is akartam maradni. 

Fél órán keresztül azt kellett néznem,ahogy több mint ötven fiatal kis tini táncolnak,és azt se tudják,hogy rázzák magukat. De mire verik magukat?! Ők nyaltak mélyedést a kanálba? Elegem lett a hangos zenéből,így felálltam,és megkérdeztem egy csajt,hogy hol van a mosdó. Hümmögve elindultam a mosdó irányába,kikerülve az illuminált állapotban lévő fiatalokat,akik kiütve próbáltak minden áron pacsit adni,vagy tudom is én,beszélgetést összehozni az akadozó szavaikból. 

A valamivel csendesebb folyosóra érve,felpillantva a plafonra vettem észre,hogy kiégett a lámpa égője,azért van olyan sötét. Egyből  a rémes horror filmekre gondoltam,de aztán ki kellett röhögnöm magam. Azok csak filmek...

Akkor még nem gondoltam volna,hogy ezt is le kéne kopognom. A következő pillanatban egy erős kéz megragadta a csípőmet hátulról,riadtan felnyögtem,ahogy közelebb húzott magához,éreztem a forró leheletét a fülem mögött. Lejátszódott bennem minden varia,hogy mi fog történni,mégis megdöbbentem a támadóm következő lépésétől. Egyik karjával még mindig szorított,hogy ne tudjak elfutni,vagy megfordulni,viszont a másik kezét lassan lejjebb csúsztatta,és belemarkolt a fenekembe. Nyögdécselve hunytam le a szemem kínomban. Most meg fog erőszakolni? A szívem hirtelen a torkomba ugrott,ahogy megszólalt.
-Közelebbről még jobban nézel ki.-sóhajtotta rekedt,mély hangján. A szemem kipattant,a lélegzetem elakadt,amikor puha,nedves ajkait végigvezette a nyakam vonalán,majd a mélyen kivágott  felsőm által csupaszon maradt kulcscsontomra tévedt. Nyelvével masszírozta a bőröm,én pedig kezei közt vonaglottam úgy,hogy még csak nem is tudtam,ki Ő. Ki az az ember,aki hirtelen,minden előzmény nélkül magához húz? Ki ez az ember,akitől egyszerre félek,és tetszik is,amit csinál? Ki az az ember,aki magáévá tett,szimplán két mozdulatával? Egy halk sikoly hagyta el a számat,amikor fogait gyengéden belém mélyesztette,már akkor tudtam,hogy másnap csúnya helye lesz,lilás-vöröses véraláfutás. Lassan fújtam ki a tüdőmben felgyülemlett levegőt,amikor elhúzódott,halkan könyörögtem,hogy most már hagyja abba. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor elengedett,és alig tudtam megszólalni.

-H-hogy hívnak?-kérdeztem remegő hangon. 
-Harry. Harry Styles. Te pedig Mona.-kacsintott rám. A hideg is kirázott rekedtes hangjától.-Találkozni fogunk még.-mondta,majd a sötétben elsétált. Hátra se mertem nézni,már csak azt hallottam,amikor az ajtó csapódik. Remegve mentem be a mosdóba,és miután elvégeztem a dolgomat,a tükörhöz mentem. A nyakam már most lila volt,és feltűnő,így próbáltam úgy húzogatni a ruhát,hogy ne vegye senki észre. Főleg ne Sara...

Kisétáltam a mosdóból,és keresni kezdtem a barátnőmet. Alig láttam,szédültem,és sokkolva voltam. Kerestem a szememmel szőke hajú barátnőmet. Valaki hátulról megbökött,én pedig felugrottam.
-Monaaaa! Gyere bulizz itt a pia.-mosolygott részegen a barátnőm.
-Nem,Sara,menjünk haza. Megígérted,hogy éjfél előtt haza viszel.-néztem rá csúnyán.
-Itt a kocsikulcs menj haza.-nyújtotta felém a kulcsot.
-DE NEM TUDOK VEZETNI!!!-ordítottam rá.
-Akkor szólj Harrynek. Ott ül két lánnyal.-mondta,nekem pedig össze szorult a gyomrom. AZ a Harry? Nem...Nem fogok neki szólni...
-Nem!!! Niall itt van?-kérdeztem reménykedve.
-Ja,ott veri három fiú.-mutatott oda,ahol a tömeg tapsolt. Odasiettem,és Niall már kezdett ájulni. Most vagy soha..

-Basszátok meg engedjétek  már el! Mindjárt elájul idióták!-állítottam fel a szőke fiút,és rám támaszkodott. Kivezettem a helyről,láttam rajta,hogy a friss levegőtől jobban van. 
-Van jogsid?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze. Haza akarok menni,a rohadt életbe.-sírta el magát,én pedig megöleltem. Amikor eltoltam magamtól, a szemébe néztem.
-Niall itt a kocsikulcs. Vezetsz te?-kérdeztem tőle.
-Igen gyere.-mondta,majd elindultunk Sara kocsija felé. Kinyitotta nekem az ajtót,majd átsietett a másik oldalra,és beült a kormány mögé.

Hazaérve levettem a cipőmet,Niall is ezt tette. Megnéztem Rick Genest legújabb képeit,majd elmentem fürödni.

Levettem magamról a ruháimat,és beleültem a kádba. A tusfürdővel kezdtem mosni magam. Le mostam magamról Harry érintéseit...

Miután kész voltam,egy törülközőt csavartam magam köré,és kiléptem a kádból. Felvettem a pizsamámat,és lazán felkontyoltam a hajam. Nem is néztem rá a Harry által keletkezett sebemre. Egyszerűen csak aludni akartam végre.

Kiléptem a fürdőből,és az ágyamhoz mentem,majd magamra terítettem a takarót,és lehunytam a szemem.

Az ajtó hirtelen kivágódott,és egy magas,vékony lábú férfi állt ott. A szemem kipattant,és ijedten néztem a hatalmas árnyékot...