3. rész

'Az ajtó hirtelen kivágódott,és egy magas,vékony lábú férfi állt ott. A szemem kipattant,és ijedten néztem a hatalmas árnyékot...'

Azt se tudtam hirtelen,hogy mit csináljak,hova nézzek. Egy magas,felzselézett hajú fiú állt az ajtóban,csillogó barna szemei világítottak a sötétben. Közelebb jött,én pedig remegni kezdtem. Egy horror filmben éreztem magam,ahol a maszkos őrült jön pengével megölni az embereket. Annyi volt a különbség,hogy sajnos ez nem volt film...
-Mit akarsz?!-suttogtam.
-Mit?!-röhögött fel gúnyosan.-Inkább kit.
-F-Foglalt vagyok.-csúszott ki a számon. 
-Ne akard,hogy kiderítsem,ki az a buzi...-sziszegte.
-Nem is fogod.-mondtam,és ki akartam futni a szobából,de a magas fiú elém állt. Megfogta a derekamat,és közelebb húzott magához,majd gondolt egyet,és az ágyra lökött. Rám mászott,kezeimet lefogta,hogy még véletlenül se tudjak védekezni. 


Mielőtt bármit is csinálhatott volna,valaki megfogta hátulról,és lerángatta rólam. 
-MIT AKARSZ TŐLE MALIK? Ő AZ ENYÉM. ÉRTED? AZ ENYÉM.-ordított,és szembe köpte. Tátott szájjal néztem,amint megmentőm szinte megsemmisíti a támadómat,majd szó szerint kirugdossa a szobámból. 

Rám nézett,majd közelebb jött.
-Ugye nem csinált veled semmit ? Az enyém vagy,érted?!-suttogta.
-Először is nem. Másodszor én nem vagyok egy tárgy,hogy valakié legyek. El se kezdtük. Sőt,még csak nem is ismerlek. Soha életemben nem találkoztam még veled.
-Ó,igazán? Pedig jobban ismerlek,mint gondolnád. Tudom,hogy három évig táncoltál,és kiskorod óta van a combodon egy heg,mert a kés beleesett. Tudom,hogy ezelőtt minden reggel futottál több mint két órát,majd visszajöttél,és ugyan ezt megcsináltad este. Tudom,hogy mi a jelentése a tetoválásaidnak,például ez itt.-húzta fel a pólómat.-ez a szüleid emlékére van,mivel az anyád meghalt,illetve megkéselték,az apukád pedig megmérgezte saját magát. Tudok arról is,hogy a fekete és a fehér a kedvenc színed,és utálod,ha a füledet húzogatják...-sorolta fel azokat a dolgokat,amiket csak én,és a családom tudunk.-Egészen pici korod óta nyomon követem az eseményeket,hidd el. Mindent tudok rólad. Minden apró kicsi dolgot. Az enyém vagy.
-Figyelj,nagyon köszönöm hogy megmentettél...De félelmetesen sokat tudsz rólam. Félek tőled.
-Nem...Te azóta nem félsz senkitől és semmitől,amióta a mamád meghalt. Azóta egy igaz könnycsepp se folyt le az arcodon.-suttogott.
-Elmennél?
-Ez egy szívmelengető ajánlat.-vigyorgott.
-Nem úgy gondoltam. Seggfej.-köptem oda a szavakat....
-Remélem ezt nem gondoltad komolyan.-mosolygott
-Remélem elhúzol innen. Figyelj egyáltalán nem kedvellek menj el.-forgattam a szemeimet.
-Nem fogok elmenni még. Semelyik értelemben.-nézett rám,majd az ölébe húzott. Így vele szemben voltam. Idegesített,és le szerettem volna szállni róla,de túl erősen tartott. Így megfogtam,és hátra löktem,majd lefeküdtem a párnámra. Addig mozogtam,amíg nem kerültem le róla.
-Cseles vagy. Ez tetszik-kacsintott.
-Húzzál már ki innen baszod,nem érdekelsz. Van barátom fogd már fel és nem fogom megcsalni.-hazudtam.
-Ó igen? És hogy hívják?-húzta fel a szemöldökét és gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Hát azt nem fogom elmondani.-mosolyogtam erőltetetten.
-Aha akkor nincs. 
-Jó. Tessék,elmondom. Leszbi vagyok örülsz?
-Aha persze. Akkor nem vonzódnál ennyire hozzám cica.
-Nem is vonzódok te seggfej. 
-Aha jó. De ma el kell jönnöd velem.
-Igen és ki mondta hogy menni fogok? Bazdmeg húzzál ki innen a picsába mert kurvára nincs kedvem ilyen faszkalaphoz.-kezdtem el az ajtó felé tolni. 
-De cica...-kezdte én pedig az orrára csaptam az ajtót. Egy az,hogy kurvára nem vagyok a cicája,kettő hogy utálom,és egyáltalán nem vonzódok hozzá.
Ami pedig a leszbit illeti...Füllentettem. Nem lennék képes a saját nememhez vonzódni. 

Unatkoztam,így felmentem a mostanában "népszerű" ask.fm oldalra. Jött egy olyan kérdésem hogy 
"bejelölsz?" és mellé egy linket adtak. Ránéztem a fiú adatlapjára,és egyből ezt válaszoltam:
"Azt sem tudom ki vagy,illetve semmi érdekeset nem látok benned. Ezek után mi okom lenne rá?"

Persze elterjedtek az anonok,akik névtelenül okoskodnak vagy kakaskodnak,és próbálnak okosabbak lenni mindenkinél,de sajnos,ez nálam nem nagyon jön össze. 
Jött is egyből egy névtelen kérdésem. Persze,erre már vártam.
"Miből gondolod, h jogod van barkit leszólni ( klón), csak mert szerinted nem elég egyedi? Mitől lesz valaki egyedi szerinted?"

Erre persze egyből meg volt a válaszom. Nem szeretem,ha okoskodnak.
"Valakit leszólni és kimondani az igazságot két különböző dolog. Ha azt írtam volna, hogy az összes obeysapkás, ecsethajú, swagyolo gyerek egy seggfej, akkor ezzel leszóltam volna őket. De ha azt írom, hogy ugyanúgy öltözködnek, ugyanolyan a hajuk és szinte még viselkedésre is egyformák, akkor tényként elkönyvelhető, hogy klónok. Nem állt szándékomban bárkit is leszólni ezzel, de az gyakran megesik, hogy fáj az igazság...
Az egyediség nálam nem a kék hajnál, a tetoválásoknál és a piercingeknél kezdődik. Ennél sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy valaki egyedi legyen a szememben. Ha szimplán van egyénisége, érdekes gondolkodásmódja és nem ugyanazt szajkózza, amit a mellette álló másik 3, azt az embert én már elismerem egyedinek."

És ki is léptem. Rohadtul nem volt szükségem az anonokra.  Gondoltam,lemegyek valamit enni,hiszen nem maradhatok éhen,ha egyszer éhes vagyok. Sétáltam a hosszú folyosón,amikor lépteket hallottam. Hátra fordultam,és már meg sem lepődtem azon,hogy pont ő állt ott megint. 

-Te már megint mi a bánatot akarsz itt?-néztem rá.

-Szépen beszélj velem cica mert harapok. Esküszöm,csinálok valami olyat,ami neked nem fog tetszeni. 

-Óh csinálj. Nem félek tőled. Csak csettintek egyet,és olyan emberek jönnek a segítségemre,akik még nálad is erősebbek. Nem ajánlom Styles,hogy szórakozz velem. 

-Ó,jöjjenek.Mindegyiket ketté fogom roppantani,te pedig ne fenyegetőzz te ribanc.-szorított a falhoz.

-Kurvára meg fogod ezt bánni.-sziszegtem. 
-Ma nálam alszol.-vigyorgott.
-Faszt. Nem alszok nálad.-mondtam remegő hanggal.
-Akkor megveretlek.
-Rohadék...


*este*

-Azt hiszem a támlás fotelben alszom.-mormoltam.
-Miért?
Mérgesen meredtem rá,értetlen arckifejezésétől felrorrt a vérem.-Nem alszom ezen az izén! Isten tudja,mibe feküdnék bele!
Felemelt engem.
-Nem alszol sem a kanapén,sem a fotelben. Hanem az ágyamban.-vigyorgott.
-Ami még tisztátlanabb,mint a kanapé.
-Rajtam kívül még senki nem feküdt benne.
Égnek emeltem a tekintetem.
-Na ne etess már!
-Halálkomolyan mondom! A kanapén dugom meg őket. Nem engedek senkit a szobámba. 
-Akkor nekem miért ajánlod fel az ágyad?-néztem rá nagy szemekkel. Nem válaszolt,csak felkapott,és a lépcsőn vinni kezdett.-Engedj már el bassza meg van lábam!
-De nem most.
-Kurva a...Szádat.-motyogtam. Az anyukáját nem akartam mondani,hisz ő nem ártott nekem semmit.
-MIT AKARTÁL MONDANI TE MOCSKOS KURVA?!
-Semmit...-Mondtam,de késő volt...Ledobott a lépcsőn....