1. rész

Monami Frost vagyok,16 éves. Mint látod,tele vagyok tetoválva. Mindegyiknek van jelentése. De azt csak én,és a családom tudja,hogy mit jelentenek. Amikor meglátok egy tetovált embert,mindig azon töröm a fejem,hogy mit jelenthet az,amit magára tetováltatott. Persze van sok ember,akik azért csináltatják a tetoválásokat,mert jól néz ki. Én ennek nem látom értelmét. A szüleim először 14 éves koromban engedték meg,hogy hogy legyen tetoválásom,aminek kimondhatatlanul örültem.

A tetoválásaim miatt egy iskolába se vettek fel,így keresnem kellett egy olyan iskolát,ahol nem néznek le engem ezek miatt. Nem is kellett olyan sokáig keresnem,hiszen a legjobb barátnőm,Sara Fabels is tele van tetoválásokkal,és őt is felvették az iskolába. Nekem csak annyi volt a bajom vele,hogy bentlakásos,de miután a szüleim meghaltak,jól is jött,hiszen nem tudtam sehova menni,Sara házába meg nem mehettem,mert ott lakott a barátjával,és nem akartam a nyakukon lenni. De már mindegy,mert szakítottak. Sara elintézte nekem,hogy felvegyenek,pár óra múlva jön is értem. 

   

   Sokan félnek tőlem,mert azt hiszik,hogy kemény csaj vagyok,csak mert a testem tele van tetoválásokkal. De ez egyáltalán nem igaz. Én is ember vagyok. Én is félek a horror filmektől,én is félek a sötétben kirakni a lábam a takaró alól,nekem is vannak érzéseim,és én is félek szeretni...

Sok minden történt velem a szerelem terén,de egy volt olyan,ami miatt tényleg nagyon ki voltam borulva.  Boldog voltam a barátommal,mindent megtettem volna érte/értünk. De Ő ezzel visszaélt,és más lányokkal találkozgatott. Egyszerre több barátnője is volt. Könyörgött nekem,hogy kezdjük újra,de én nem tudtam már megbízni benne. Azóta egyetlen egy fiút se engedtem túl közel magamhoz,és soha többet nem is szeretnék. Mert nekem nem szavakkal kell bizonyítani,hogy szeretnek,hanem tettekkel.

A gondolkodásomat egy kopogás szakította meg. Összerezzentem,majd kisétáltam az ajtóhoz.

-Szia!-mosolyogtam rá szőke hajú barátnőmre,megöleltem,majd betoltam a házba.-Segíts!!! Nem tudtam még eldönteni,hogy milyen ruhákat vigyek el...

-Jesszus Mona,azonnal hozz ide egy bőröndöt!-Nézett rám nagy szemekkel Sara,és kinyitotta a szekrényemet. Mire odaértem,és letettem a bőröndöt,Ő már kiválasztotta a ruhámat. 

-Nem kell olyan sok,úgy is el fogunk menni vásárolni. Viszont a szobával van egy kis bibi.  Nem velem leszel egy szobába,hanem..-fogta be a száját,hogy ne kezdjen el röhögni.

-Kivel?-kaptam fel a fejem. Nem szeretnék valami egoista barommal egy szobába kerülni. Nekem tér kell...

-Egy szőke hajú idióta stréber fiúval. Az a neve,hogy Niall Horan. Mindenki Őt szívatja. De még valami! Nem nagyon tudok veled lógni,mert ugye ott van a tanulás,és minden este van egy buli,ott szoktam lenni.-húzta a száját. 

-Ó,értem. Semmi baj,csak a beilleszkedéstől félek...

-Jaj,ne félj,nagyon jófej mindenki. De ha be akarsz illeszkedni,muszáj egy héten legalább kétszer eljönni a buliba.-tette fel az ujját.

-Talán. Majd még gondolkodok rajta.-mosolyodtam el. Persze,hogy nem fogok minden héten bulikba járni. Nem az én világom. 

-Jó,de induljunk!-csapott egyet a fenekemre,én pedig vele együtt kisétáltam az ajtón,majd beültünk a kocsiba.

-Úúúú láttad Rick Genest új képeit?-nyitottam meg a telefonomon a "♥Rick♥" mappát.

-Igen. Valami eszméletlen!-tette a szívére a kezét az az idióta,és húzogatta a szemöldökét.

-Te hülye vagy...-röhögtem fel. Az út további része csendesen telt,mind ketten zenét hallgattunk. 

Sara hirtelen megállt egy nagy épület előtt,és kiszállt az autóból. Én is így tettem,Sara a kezembe nyomta a bőröndömet,és elindultunk a lépcsőn. A szobámhoz vezetett,aminek az ajtóján a '28'-as szám állt. Vettem egy nagy levegőt,majd benyitottam...